Szépművészeti Múzeum, Budapest

Szépművészeti Múzeum, Budapest

Tervező:
Helye:
1146 Budapest, Dózsa György út 41.
Építés éve:
1906
Felújítás éve:
2006 (teljes homlokzat-felújítás)
Fényképek:
Solnay Dénes János, nevetnijo, Józsa Dénes, elvira, Móricz Simon, Huszti István/Index, fortepan.hu

 

Korabeli sajtó Emlékezetes napokon magunkba szállunk. A multak árnyéka nehezedik reánk, amely nyomaszt és fölemel. Mert életre kél a múlt; érvényesülni kíván a jelen, irányítást vár a jövő. Egyesek és népek érzése ilyenkor ugyanaz.
A magyar nemzet a honalapítás nagy évfordulóján a letűnt ezrednek honalapító Árpád és a keresztény műveltség szervezője, Szent István szobraival adózik. A jelent emlékezetes helyeken hét nagy emlékkel örökítette meg. A jövőt sok új iskola emelésével kívánta irányítani. Egy intézményével pedig a multakat a jelenen át a jövővel hozza, kapcsolatba, és ez a Szépművészeti Múzeum. Oly intézményt kívánt, melyben az emberiség eszményi törekvéseinek eredményei, a művészetek kincsei szemlélhetek. Melyben a művészetek minden ágának fejlődése, az egymást követő korokon és irányokon át, jellegzetes emlékekben tűnjék fel.
A maga teljességében óriási programm, melynek helyes megvalósítása a legnagyobb feladatok közé tartozik. Az antik világ a nagy keleti műveltségekbe nyúló gyökereivel; a pogány világ omladékain nőtt román, a gót stílusok; az ernyedő középkor elaggott formáiból előtörő renaissance, a bárok, az empire, napjaink, a jövő fejlődései. - Feltüntetendő mindez a képzőművészetek összes ágazataiban, olyan műalkotásokkal, melyek a fejlődést kézzel foghatólag állítják elénk. Csak megközelíthető, teljesen soha meg nem valósítható feladat!
Néhai Pulszky Károly propagálta a nagy eszmét, mely az akkori miniszterelnök, dr. Wekerle Sándornál termő talajra talált és báró Bánffy Dezső alatt, 1894-ben az ezredéves törvényben nyert megtestesítést. A kivitel azonban 1896-ban az ügyek alulírott kezeibe tétetvén le - Wlassics Gyula, akkori közoktatásügyi miniszterre maradt.
A programm részletes megállapítása volt az első teendő, és az elhelyezést kívánó anyag meghatározása, mielőtt az állandó keretek megalkotásáról, az építésről lehetett szó. A fő osztályok: festészet és grafika, építészet és szobrászat önként adódtak. Épp oly természetes volt a művészetek minden ágában a régi időknek a modern eredményektől való elkülönítése. Mert bár a fejlődés fokozatos, az új a régin épít tovább, bizonyos határkövek állítása nem mellőzhető, és a régi és új egymás mellett nem mindig harmonikus.
A festészeti osztály műtörténeti részét az Országos Képtár anyaga adta, az Esterházy, Ipolyi, Pyrker állagokkal, néhai Pulszky Károly vásárlásaival és az azóta eszközölt vételekkel. A modern osztály állagait a Nemzeti Múzeum képtárának gazdag hazai és külföldi gyűjteménye nyújtotta, és az 1896 óta történt hazai és idegen vásárlások.
A grafikai osztály történeti részének anyagát a nagy Esterházy-féle metszet-gyűjteményben találtuk, melyet a főbb mesterek: Dürer, Rembrandt lapjaival több szerencsés vásárlás és a Delhaes István-féle nagy hagyomány egészített ki. A modern rész azonban teljesen hiányzott. Azért ezt a vonatkozó hazai művek lehető teljes összegyűjtésével és célszerű külföldi vásárlásokkal megalapítani és az elérhető tökélyre emelni kellett.

A plasztikai és építészeti osztály történeti részének összeállításánál csak eredeti darabokból álló gyűjteményre gondolni nem lehetett. Mert bár ásatások és vételek útján antik és középkori művek szerezhetése kizárva nincsen, lehetetlennek látszott oly sorozatok összehozása, melyek a fejlődés egész menetét az archaikus időktől napjainkig feltüntetik. Itt tehát reprodukciókra, nagyrészt főszöntvényekre kellett gondolni, és az anyag rendszeres megválasztásával és jó felállításával biztosítani egy oly instruktiv hatást, melyet a művész és a közönség egyaránt hasznosíthat. A modern plasztikai osztálynak túlnyomóan eredeti alkotásokból való egybeállításának azonban akadálya nincsen. A hazai fejlődésre az egész vonalon a legnagyobb gond volt fordítandó, s itt a magyar építészet fejlődése szempontjából alapvető jelentőséggel bír az a gyűjtemény, melyet a Magyar Mérnök- és Építész-egylet ajánlott fel. Az építészeti rész egyébként modellek, reprodukciók megfelelő összeállítását is tartalmazza ama részeken kívül, melyek a plasztikai osztályban a szobrászati emlékekkel kapcsolatban szerepelnek. Az így kialakult és részleteiben is megállapított programm alapján az építés kérdése várta az elintézést.
Miután a törvényhozás az építést ingyen telken kívánta, és a palotára mindössze egymillió 200,000 forint építési tőkét szánt: az óriási programm megvalósítása tekintetében a legnagyobb nehézségek állottak elő. A főváros belső területén, a központhoz közel ingyen telket szerezni lehetetlen volt. A kevésbbé kívánatos külső perifériákon sokféle keresés és tárgyalás után végre a városliget legközelebb eső részén a Keszty-féle körkép mögötti terület látszott alkalmasnak. A könnyű közlekedés, a Képzőművészeti Társulat kiállítási csarnoka, a földmivelesi, kereskedelmi, közlekedési, geológiai múzeumok közelsége ott, a művészeti szakiskolák közelében egy ily intézmény elhelyezései indokolhatóvá tette.
A telektömb szabad fekvése, nagy északkeleti és északnyugati homlokzata a célszerű beosztást látszott lehetővé tenni, az Andrássy-utat befejező millenniumi emlék előtt fekvő nagy tér pedig a palota monumentális jellegének kifejthetése szempontjából volt bíztató. De a terület egy része a körkép-társulatnak még hosszabb időre le volt kötve. Miután ez az akadály is elhárult, a székes-főváros 1899-ben 12.000 négyszögméter területet a múzeum céljaira tényleg átengedett. Ezek után a megállapított programm és Schickedanz Albert tanár évek óta folyó építészeti előmunkálatai alapján a múzeum épületére pályázat volt hirdethető.
A feladat bonyolult volt és újszerű, mert együtt volt elhelyezendő különböző igényekkel bíró sokféle oly gyűjtemény, amely külföldön éppen más-más természete miatt több épületen talált helyet. A jurybe a muzeális célokra legjobb épületeket emelt építészek közül a svéd Skjold Nekelman, a hollandi A. Wysman és E. Ihne porosz titkos tanácsos is meghivattak. A beérkezett pályaművek közül, ismételt átdolgozás után, a Schickedanz Albert és Herzog Fülöp-féle munka mutatkozott legcélszerűbbnek, és így a kivitelre a megbízást a nevezett műépítészek nyerték. Ismételten idomíttattak a tervek az egyes osztályok szükségleteihez, az egyes helyiségek méretei, használata, fekvése, világosítása szempontjából, és 1900 augusztusban az építés végre kezdetét vehette.
Az elhelyezendő anyag részére szükséges és rendelkezésre álló 12.000 négyszögméter alapterület beépítésére azonban csak 1.200,000 forint állott rendelkezésre, tehát négyszögméterenkint 100 forint; oly összeg, mely a sokféle igényt támasztó munka kivitelére teljesen elégtelen. Határozatba ment azért, hogy ezen összegért egyelőre az emeletes hátsó csoport, az úgynevezett képtári rész építtessék fel, az antik plasztika elhelyezésére szolgáló földszintes előrész pedig később. Akkor, ha a hátsó épület használatba kerül s felszabadulnak az eddigi helyiségekért fizetett bérek, amelyek tőkéje, 800,000 forint, amely a mű befejezésére lesz fordítható. Még a hátsó csoport elkészülte előtt sikerült azonban az előrész építését biztosítani, ami a képtári rész berendezése és használatba vétele szempontjából főfontosságú volt és így a palota építése megszakítás nélkül folyván, immár jobbadán be van fejezve és egyes osztályai, jelesül a régi és modern képtár be is volt rendezhető.
Az antik plasztika céljaira nyolc felülvilágított és két magas oklalvilágítású, részben szokatlan nagyságú terem és csarnok szolgál, amelyekben 1. a nagy keleti kultúrák, Babilon, Asszíria, Egyiptom, 2. Égina és kora, 3. Olimpia, 4. Miron és Polikletosz, 5. Fidiasz művészete és a Parthenon, 6. Praxitelesz és köre, 7. Szkopasz és Liszipposz, 8. a hellenisztikus kor és Pergamon, 9., 10. a Róma szolgálatában állott görög és a római szobrászat és építészet emlékei nyernek sorozatos felállítást.
A IV—X. század szobrászatát egy csarnok, a román és gót stílű művészetet nagy födött udvar a csatlakozó helyiségekkel szolgálják. A renaissance-kor emlékei részére nagy födött udvar és mellékhelyiségei és egy nagy magas oldalvilágítású terem, a későbbi idők és a jelen művészete számára az úgynevezett bárok-udvar, a lépcsőházas díszterem és mellékhelyiségeik vannak rendelteivé. A palota ezen részei mind szokatlanul nagy méretűek.
Az építészet részére a fenti épületrészeken kívül, melyekben a sok tekintetben egymásra utalt két művészet, az architektúra és plasztika együtt is mutatkozik, még egy nagy antik és egy nagy keresztény nyilt lapidarium áll rendelkezésre, és egy helyiség a fejlődés szempontjából fontosabb tervezetek megőrzésére. A földszinten vannak még elhelyezve a grafikai osztály egy nagy kiállítási teremmel és dolgozószobákkal, a könyvtár, az előadóterem és az adminisztráció.
Az előcsarnokból két nagy lépcsőn az első emeletre, a renaissance-udvar galleriájára jutunk, amelynek jobb oldaláról a műtörténeti, bal oldaláról a modern képtár nyílik. Két egymástól térbelileg is elválasztott külön nagy osztály. A régi képtárnak 10 felülvilágított terem, 17 oldalvilágítású szoba és kabinet szolgáltat helyiséget. A modern képtár ezen magasságban 12 felülvilágított, 2 oldalvilágított termet és kabinetet foglal el, amelyekhez a későbbi fejlődésre a második emeleten egy nagy magas oldalvilágítású terem és 15 felülvilágított helyiség csatlakozik. Az épületben vannak még a képkonzervátor helyiségei, a metszettisztító műhely, a gipszöntő, nagyszámú raktár, a gépház és - teljesen elkülönítve a gyűjteményes helyiségektől -a műemléki bizottság és több lakás. A lefolyt évek nehéz politikai és szociális viszonyai az építés és belső díszítés munkái közben nem egyszer éreztették hatásukat. A munka azonban elkészült, és némely dekoratív festési munkákon kívül már csak a belső berendezés teendői vannak hátra.
Egy azonban még hiányzik, a palota monumentális művészi dísze. Belül a freskók és mozaik, kívül a plasztikai dísz. A szűkösen megszabott építési tőkéből még ezt is előteremteni lehetetlen volt. Hisz az épületben felhasznált nemes anyagok, kő, márvány is jórészt az egyes munkanemeknél elért megtakarítások eredményei, vagy egyesek, főkép herceg Esterházy Miklós áldozatkészségéből eredtek. Pedig a monumentális művészi díszt egy olyan rendeltetésű épület, mint a Szépművészeti Múzeum, nem nélkülözheti, ami elől az irányadó körök - bár új áldozat és beruházás árán - bizonyára nem fognak elzárkózni. Mielőtt az épület minden része elkészül, a berendezett osztályok - először a műtörténeti és modern képtár - egyenkint válnak hozzáférhetőkké. Mert közóhaj, hogy az itt összehalmozott kincsek mielőbb és minél intenzivebben szolgálhassák a közművelődés érdekeit.
Törekvésünk, hogy az ezredéves alapítás nagy gondolata megvalósulhasson, hogy ezen intézet tényleg kapocs legyen a múlt és jövő között, őrizője a legnemesebb művészi tradícióknak, talapzata a jövő fejlődésnek és üde, örök forrása az ízlés, a nemesítő művészi ismereteknek.

Forrás: Dr. Kammerer Ernő Művészet, 1906. Harmadik szám p. 145-150.

Az épület A Schikedanz és Herzog tervezte épület a 19. század második felének eklektikus, historizáló stílusában készült el. Ennek egyik oka, hogy a kiírt pályázat első díjas terve (Pecz Samu) reneszánszos antik jegyekben készült. Schickedanz és Herzog tervét elsősorban a rendeltetés szempontjából találták jobbnak, ezért az átdolgozással őket bízták meg.
A neoklasszicista előépület homlokzati részéből előugró, központi helyet elfoglaló nyitott oszlopcsarnokhoz (portikuszhoz) széles lépcsősor vezet fel. A nyolc + négy oszlopból álló csarnokot elől timpanon zárja, amely sokalakos féldombormű kompozíciót foglal magában. Az előépület oldalszárnyain lévő hat + öt oszlopos oldalrizalittal, felül timpanonnal díszített csarnokokat mindkét oldalon tíz-tíz oszlopos összekötő tagozattal csatolták a középső oszlopcsarnok hátsó falához. Az előépülethez tartozó belső részek alapvetően antikizáló stílusú oszlopokkal, nagy terekkel rendelkeznek.
Az előépület mögötti főépület kétszintes képtárszárnyai neoreneszánsz stílust képviselnek, mind külső, mind belső kiképzésükben. Jellegzetes reneszánszt utánzó díszítés az épület emeletén körben látható vakablaksor, valamint a féloszlopokkal díszített falfelület. Az épület oldalait bábos korláttal épített középerkély (loggia) díszíti. A képtárszárnyak belső terei historizáló stílusúak, a középső részt fedett genovai palotaudvar tölti ki, amelyet a földszinten boltívvel záródó, az emeleten kettős, felül archaizáló stílusú díszítménnyel ellátott oszlopsoros kerengő övez.
A kiállítótermek és a grafikai osztály bútorait és enteriőrjeit Toroczkai Wigand Ede tervezte.

Forrás: wikipedia.hu

A Szépművészeti nagy Rembrandt-kiállításának végeztével, 2015 elején 2018. március 15-ig a múzeum is bezárja kapuit a közönség előtt a 2. világháború óta romos állapotban lévő Román csarnok felújítása miatt.