Rácz-fürdő, Budapest

: Vendéglátás, Dévényi Tamás, Valkai Csaba, Varga Anikó, Kis Péter

Rácz-fürdő, Budapest

Tervező:
Dévényi Tamás, Valkai Csaba, Varga Anikó, Kis Péter
Helye:
1013 Budapest, Hadnagy utca 8-10.
Tervezőiroda:
Budapesti Műhely
Munkatársak:
Máté Orsolya, Mihály Eszter, Szakmáry Donát, Ükös Tamás, Vadász Viktor és Balázsa Gábor, Bun Zoltán, Erdélyi Róbert, Kovács István
Magasépítés: Szabó András, Tamássy Tamás
Gépészet: Barta Ervin
Elektromosság: Haasz Ferenc, Somogyi Gábor
Tájépítész: Szalkai Adrienne
Régész: Papp Adrienn
Restaurátor: Csányi Szabolcs
Építés éve:
~1437
Felújítás éve:
1865 (Ybl Miklós), 1890, 1965, 2011
Fényképek:
Bujnovszky Tamás

 

A fürdő nevét a környéken élő rácokról (azaz szerbekről) kapta, német elnevezése Raitzenbad volt. 1931-ben a fürdőt Szent Imre fürdőre keresztelték át, majd a hatvanas években a két nevet a szent előtag elhagyásával egyszerre használták: Imre-(Rác)fürdő.
Egyes feltételezések szerint a fürdő a 15. században, Zsigmond király uralkodása alatt épült, mások Mátyás király nevéhez kapcsolják, de mára bebizonyosodott, hogy a fürdő török eredetű. A különböző török kori leírások különböző néven emlékeznek meg az egykor a Rác fürdő helyén álló fürdőről: Evilja Cselebi török utazó Tabahéne ilidzsaszinak nevezi, Marsiglinál Kücsük ilidzsa (kisfürdő), míg Brown angol utazó a Tímárok terére néző fürdőként emlékezik meg róla.
Nyolcszögletű kupolacsarnoka a 16. századból, török hódoltság idejéből származik; akkoriban a kisebb fürdők közé tartozott. Buda visszavételét sértetlenül vészelte át. Ezt követően előbb a császári kamara, majd 1696-ban Pergassi Károly császár kapitány tulajdonába került. A fürdőt 1860-ban Heinrich Nepomuk János vette meg. A Heinrich-család Ybl Miklós tervei alapján 1864-1865 között felújíttatták, majd 1869-1870 között kibővíttette az épületet, ekkor épültek romantikus stílusú medencék is. 1890-ben – az Ördög-árok lefedése és a Tabán alsó részének feltöltése miatt – háromszintesből kétszintessé alakították át.
Gerlóczy Zsigmond és Hankó Vilmos így írt a fürdőről 1891-ben a "Budapest fürdői és ásványvizei" című tanulmányában: „A Rácfürdő a Gellért-hegy északnyugati lejtőjén, a város többi háza között fekszik, tőle oldalvást a nem egyesült görögök temploma áll. A forrás a Gellért-hegy északi sziklaoldalának tövéből ered, és rendkívül bő víztartalmú; 24 óra alatt 24,447 hektoliter vizet ad. Vizeinek hőmérséklete 43,4 °C.... Európa legszebb fürdőintézeteinek egyike. A fürdőnek 35 kőfürdője, 14 kádfürdője és egy-egy közös fürdője van férfiak és nők számára. A fürdőhöz igen kényelmes a közlekedés, közel esik hozzá a Rudas-fürdő csavargőzös állomása, és azon kívül a fürdő külön csinos társkocsijai a Deák tértől tízpercenként közlekednek. Bérkocsi-állomásos is van a fürdő közelében.”
1931-ben Szent Imre hercegről nevezték el, halálának 900. évfordulója alkalmából, 1934-ben hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították belügyminiszteri rendelettel. 1935-ben Budapest székesfőváros megvásárolta. A II. világháború súlyos károkat okozott az épületegyüttesben, 1963-ig ideiglenes felújítással működött, majd felújítás céljából két évre bezárták, és 1965-ben nyitották meg újra. A felújítás során több megmaradt, de sérült épületrészt elbontottak. A bontásokban az Erzsébet híd építése is szerepet játszott, de a hídtól viszonylag távol eső épületrészeket is lebontottak. A nyolcvanas években a kupolacsarnokokat már nem használták, a fürdő állapota egyre romlott.

1994-ben fogadták el a környék új rendezési tervét, majd 1998-ban a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. megbízásából elkészültek a fürdő fejlesztési tervei. A Fővárosi Közgyűlés 2002-ben fogadta el a rekonstrukció és a hozzá kapcsolódó szállodaépítés terveit, a felújítás 2010 körül 8 milliárd forintból elkészült.
A Rác fürdő legrégebbi része a török kupola – épült 1572-ben – melyet anno Kücsük Ilica-nak, vagyis „kis fürdőnek” neveztek. Ezen fürdőrész kiváló állapotban maradt fenn az évszázadok során, így teljes mértékben eredeti formájában születhetett újjá. A falak, boltívek és ablaknyílások is fennmaradtak, ám ezeken túl a medencetér lépcsői is előkerültek a feltárások során. Ennek megfelelően a török fürdőrész régi pompájában áll, és használható csakúgy, mint elődeink idejében. A nagy medencetér mellett elhelyezkedő kisebb kupola 1905-ben került lebontásra, mely a mostani feltárások leletei alapján szintén újraépült.

Nyomtatás