Oremus Borászat, Tolcsva

: Ipar, mezőgazdaság, Sugár Péter, Selényi György

Oremus Borászat, Tolcsva

Tervező:
Sugár Péter, Selényi György
Helye:
3934 Tolcsva, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 45.
Munkatársak:
Kovács Veronika, Szekeres Fatime, Szőke Mariann
Kert: Szűcs Ákos
Statikus: Hegedűs Péter, Pongor László, Mantuano Tamás
Gépész: Oltvai András
Villamosság: Krén József
Építésziroda:
Radius B+S Kft.
Építés éve:
2000

 

A cég a tulajdonában lévő Oremus szőlődűlőről kapta a nevét, amelynek szőlőjéből készítette az első "hivatalos" tokaji aszút 1630 húsvétjára Szepsy Laczkó Máté lelkész, Lórántffy Zsuzsannának jegyajándékul. A spanyol Alvarez család 1994-ben vásárolta meg a birtokot és már abban az évben be is indította a tervezést. A Kurucz udvar a hajdani mezőváros, Tolcsva belterületén található a műemlék templomok társaságában, telkén a klasszicista Stépán, vagy Kurucz kúriával. A meredek domboldalon az út túloldalán az öreg Pogácsás és Nagybekényi pincék sorakoznak három szinten, ászokhordóikban kb. 5000 hl borral.
Az építészeti feladat a nagyméretű technológiai tereknek a domboldalban, a műemléki környezetbe való harmonikus beleillesztése volt. Az üzem a szőlőbehozataltól a palackozásig a szőlő- és borfeldolgozás teljes folyamatát tartalmazza. Az 1994-95-ben, a kiviteli tervekig végigcsinált első változatra a technológiai útkeresés volt a jellemző. Részben ennek, részben a pénzügyi-befektetői bizonytalanságnak tudható be, hogy ez a terv nem épült meg.
A megépített 2. változat 3 szintes szőlőfogadó- és feldolgozó épületet, tartályos erjesztőteret, stabilizációs teret, földalatti palackos érlelőteret, palackozót, kádárüzemet, műhelyeket és traktorgarázst tartalmaz. A 12 méteres szintkülönbséget kihasználva a technológia a gravitáció elvén alapul. A legfelső szinten beszállított, kézzel válogatott és tartályokba gyűjtött szőlőszemeket portáldaruval, vagy szállítószalagokkal juttatják az egy szinttel lejjebb lévő forgatható tartályokba és présekbe. A must a még lejjebb lévő rozsdamentes erjesztőtartályokba jut. A kierjedt borokat a középkori pincék fahordóiban érlelik, majd a palackozást követően légkondicionált föld alatti pincékben érlelik tovább.
A technológiai terek építészeti megfogalmazása a borkészítés hagyományos tereit és formáit idézi meg modern épületszerkezetekkel, épületformákkal és anyagokkal. Az építészeti filozófia rokon a technológiáéval: a hagyományok újraélesztése modern technológiával. A nagyméretű boltozott vasbeton szerkezetű terekre 1,5-2 méteres földfeltöltés, zöldtető került. Ezáltal az épület hőháztartása rendkívül kedvező: télen-nyáron állandó hőmérsékleten lehet a tereket tartani, hűtő-fűtő berendezések alkalmazása nélkül. Az épület tömegén végigvonuló oromzat motívum a kőből rakott jellegzetes timpanonos pincelejárókat idézi.
A szőlőfeldolgozó tér aláfeszített fa fedélszerkezetű, utalva a présházak, borházak hagyományos architektúrájára. A tartályos és palackos terek látszó monolit vasbeton boltozatai a dongaboltozatos pincék formájával tart rokonságot. Az épület homlokzatai helyben bányászott kövekkel és téglával vannak burkolva, az anyagok míves rakása a helybéli kőfaragó hagyományra épül. Elnyert díjak: 2001 Építőipari Nívódíj, 2001 Beton és Vasbeton Építési Díj.

Sugár Péter

Nyomtatás